FEDEZD FEL
A DESZTINÁCIÓ KÖZPONTJA
A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEK
A BORVIZEK VÁROSA
FOGLALD LE
Szállást vagy programajánlatot keresel, de nem tudsz dönteni? Szeretnéd megtudni hol vannak még szabad szálláshelyek! Ne vesztegesd az idődet, fordulj hozzánk bizalommal!  
Kérj ajánlatot egyszerre több szállásadótól (max. 6)
Kérj kötetlen ajánlatot irodánktól
HU
ro hu en de
jelenleg
ma
holnap
holnapután
  • ×
    programajánlat
  • esemény
  • ×
    Lei
    Euro
    USD
    HUF
 
A Gyilkos-tó kialakulása és legendája
GYERGYÓ

Jó ha tudod

 

A Gyilkos-tó Székelyföld egyik legszebb és legmonumentálisabb tava. Keletkezéséről több népi eredetű legendát jegyeztek le. Orbán Balázs, aki utazásai során a székelyföldi legendákat is leírta nem tesz említést a Gyilkos-tóról szóló mondákról. A legendáról először Urmánczy Nándor ír egyik útleírásában, ahol egy öreg székely által elmesélt történetet örökít meg. A legenda szerint a Nagy-Cohárd barlangjában tanyázó rabló a ditrói vásárból elrabolta és barlangjába hurcolta a szépséges Ferenc Anikót. A lány sírt és segítségért könyörgött a hegy szelleméhez, mire a barlang falai megnyílottak és a lány kiutat talált. Az ijedtségtől magához tért rabló dorongjával akkorát súlytott a sziklára, hogy a hegy összeomlott és elzárta a völgyet, maga alá temetve a rablót. Az évek folyamán több változat jelent meg a legendáról. A néphit kapcsolatba hozza a gyilkos és a vörös jelzőket a legendával, miszerint a leomló hegy maga alá temette a völgyben legelésző nyájat pásztorostól és a felszivárgó vér sokáig vörösre festette a tó vizét.

Annak ellenére, hogy a Gyilkos-tó viszonylag fiatal képződmény, kialakulásának körülményei és ideje vitatott. Kialakulásakor a környéket elkerülték a kereskedelmi utak, gazdaságilag kihasználatlan és nehezen megközelíthető vidék volt. Herbich F. a Székelyföld híres geológusa 1838-ra teszi a tó keletkezésének idejét. Emellett az évszám mellett szólna az 1838 januári földrengés, mely  februárban megismétlődött és elindíthatta a hegycsuszamlást. 1837 a másik évszám, mely mellett a rendkívül heves vihar és esőzés szolgál döntő érvként. Erről az időszakról ír Ditrói Puskás F. "Borszék története" című munkájában. "....Ez alkalommal szakadt össze a nagy víztömegétől átáztatott, a gyér talajánál fogva lecsúszott békási két hegy is a gyergyószentmiklósi havasokban, mely miatt az ott lefolyó patak feldugulván, a Gyilkostó képződött belőle..."

A Gyilkos-havas lábánál felhalmozódott törmelékanyag kialakulását és megcsúszását három fázisra oszthatjuk. Az első fázisban az elsődleges törmelék felhalmozódása jellemző, aminek idejét a periglaciális időszak utolsó szakaszára tehetjük. A második fázisban a kialakult törmelék alsó részének lassú mállása következett, végül a törmelék átázása, ami megindította az alsó agyagos rétegeken a csúszást és a völgy elzáródásához vezetett. Még ma is jól látható az a földnyelv, amely teljes szélességében lezárta a völgyet és a Nagy-Cohárd délkeleti lábának támaszkodik.

A tavat északon a Nagy- és a Kis-Cohárd, délnyugaton a Ló-havas, északnyugaton a Likas és a Kis-havas, északkeleten a Csíki-Bükk, keleten a Gyilkos-havas határolja. A Gyilkos-tavat négy állandó és tizenkét időszakos patak táplálja, legjelentősebbek a Juh-patak (Hagymás-patak), a Gyilkos-patak, a Veres-patak, a Likas-, valamint a Cohárd patak.

A tó eredeti neve Veres-tó volt, 1864-ig ezt a nevet használták a környék leírói. Orbán Balázs az 1864-es Erdélyi Múzeum Egyesület közgyülésen tartott előadásán Gyilkos-tóként említi  tavat és viszi be a köztudatba. A Veres-tó nevet a tóba ömlő Veres-patakról kaphatta mely vöröses színű mészkőbe vágódott be és a hordaléka is vöröses árnyalatú. A mai nevet, pedig valószínüleg a Gyilkos-havasról kapta, ami jóval régebbi megnevezés a tó keletkezésénél, ugyanis az okiratok már 1773-ban említik, mint a Lázár grófok birtokát a "Gyilkos nevű havas" formában.

Forrás: Pál T. - Rab J. - Wild F. - Csíki K. kéziratai.

lorem ipsum
lorem ipsum dolor lorem ipsum dolor lorem ipsum dolor
lorem ipsum

loading ...

A Gyilkos-tó kialakulása és legendája

A Gyilkos-tó Székelyföld egyik legszebb és legmonumentálisabb tava. Keletkezéséről több népi eredetű legendát jegyeztek le. Orbán Balázs, aki utazásai során a székelyföldi legendákat is leírta nem tesz említést a Gyilkos-tóról szóló mondákról. A legendáról először Urmánczy Nándor ír egyik útleírásában, ahol egy öreg székely által elmesélt történetet örökít meg. A legenda szerint a Nagy-Cohárd barlangjában tanyázó rabló a ditrói vásárból elrabolta és barlangjába hurcolta a szépséges Ferenc Anikót. A lány sírt és segítségért könyörgött a hegy szelleméhez, mire a barlang falai megnyílottak és a lány kiutat talált. Az ijedtségtől magához tért rabló dorongjával akkorát súlytott a sziklára, hogy a hegy összeomlott és elzárta a völgyet, maga alá temetve a rablót. Az évek folyamán több változat jelent meg a legendáról. A néphit kapcsolatba hozza a gyilkos és a vörös jelzőket a legendával, miszerint a leomló hegy maga alá temette a völgyben legelésző nyájat pásztorostól és a felszivárgó vér sokáig vörösre festette a tó vizét. Annak ellenére, hogy a Gyilkos-tó viszonylag fiatal képződmény, kialakulásának körülményei és ideje vitatott. Kialakulásakor a környéket elkerülték a kereskedelmi utak, gazdaságilag kihasználatlan és nehezen megközelíthető vidék volt. Herbich F. a Székelyföld híres geológusa 1838-ra teszi a tó keletkezésének idejét. Emellett az évszám mellett szólna az 1838 januári földrengés, mely  februárban megismétlődött és elindíthatta a hegycsuszamlást. 1837 a másik évszám, mely mellett a rendkívül heves vihar és esőzés szolgál döntő érvként. Erről az időszakról ír Ditrói Puskás F. "Borszék története" című munkájában. "....Ez alkalommal szakadt össze a nagy víztömegétől átáztatott, a gyér talajánál fogva lecsúszott békási két hegy is a gyergyószentmiklósi havasokban, mely miatt az ott lefolyó patak feldugulván, a Gyilkostó képződött belőle..." A Gyilkos-havas lábánál felhalmozódott törmelékanyag kialakulását és megcsúszását három fázisra oszthatjuk. Az első fázisban az elsődleges törmelék felhalmozódása jellemző, aminek idejét a periglaciális időszak utolsó szakaszára tehetjük. A második fázisban a kialakult törmelék alsó részének lassú mállása következett, végül a törmelék átázása, ami megindította az alsó agyagos rétegeken a csúszást és a völgy elzáródásához vezetett. Még ma is jól látható az a földnyelv, amely teljes szélességében lezárta a völgyet és a Nagy-Cohárd délkeleti lábának támaszkodik. A tavat északon a Nagy- és a Kis-Cohárd, délnyugaton a Ló-havas, északnyugaton a Likas és a Kis-havas, északkeleten a Csíki-Bükk, keleten a Gyilkos-havas határolja. A Gyilkos-tavat négy állandó és tizenkét időszakos patak táplálja, legjelentősebbek a Juh-patak (Hagymás-patak), a Gyilkos-patak, a Veres-patak, a Likas-, valamint a Cohárd patak. A tó eredeti neve Veres-tó volt, 1864-ig ezt a nevet használták a környék leírói. Orbán Balázs az 1864-es Erdélyi Múzeum Egyesület közgyülésen tartott előadásán Gyilkos-tóként említi  tavat és viszi be a köztudatba. A Veres-tó nevet a tóba ömlő Veres-patakról kaphatta mely vöröses színű mészkőbe vágódott be és a hordaléka is vöröses árnyalatú. A mai nevet, pedig valószínüleg a Gyilkos-havasról kapta, ami jóval régebbi megnevezés a tó keletkezésénél, ugyanis az okiratok már 1773-ban említik, mint a Lázár grófok birtokát a "Gyilkos nevű havas" formában. Forrás: Pál T. - Rab J. - Wild F. - Csíki K. kéziratai.